Diaporáma – a vetített kép művészete

A diaporámaművek készítésének alapvető követelményeit 1963-ban, a comói diaporáma-fesztivál kapcsán fogalmazták meg. A diaporáma – e szerint – nemcsak hanggal kísért képsor, hanem tudatosan komponált, dramatikai sajátosságokat mutató, mondanivalót kifejező alkotás. A deklaráció értelmében igyekeztek megkülönböztetni a diaporámákat az úgynevezett hangosított képsoroktól.

A diaporáma legfontosabb kompozíciós összetevője – Végvári Lajos művészettörténész terminus technicuszával élve – az úgynevezett minősített idő: a befogadás időben való kibomlásának irányított volta, mely az alkotó mondanivalójának szolgálatában áll. E tekintetben a diaporáma közelebb áll a zenéhez, mint a filmhez. A mű szerkezete a hang, pontosabban a hangkompozíció felépítése által rögzül. A hang a mű befogadásakor dominánsan az érzelmi csatornát uralja. A befogadás értelmi síkján a diaporáma mű állóképekkel keltett audiovizuális történés, mely a diapozitívek egyenként mást ábrázoló és formailag is másképp felépített tartalmai okán a filmi látványtól jelentősen eltér: egyfajta elvont, helyenként absztraktnak is mondható összhatást kelt. Azontúl, hogy minden egyes diapozitív mást ábrázol, és a nézőnek újra és újra be kell azonosítania, mit lát, a képek a diaporámákban meghatározó jelentőségű képátúsztatás során egymásba is keverednek. A fények, színek, formák és tárgyi alakzatok összekeveredési folyamata nemcsak különféle sebességű lehet, de iránya is csapongva váltakozhat, egyfajta koreografikus mozgás hatását keltve. Mivel a vetítővásznon megjelenő történés konvencionális értelemben valótlan, a képi és hangi változások szabad asszociációkra sarkallják a néző képzeletét. Egy igényesebb diaporámaalkotás befogadása - ennek nehézsége tekintetében - úgy viszonylik a filmhez, mint mondjuk a versé a prózához. A diaporámaművek ésszerű hossza, mivel befogadásuk a fentiek okán erős koncentrációt követel, viszonylag rövid. A dramaturgiailag céltudatosan felépített diaporámaműnek pontosan megtervezett kezdete és végkifejlete van.

Harmadikkép-hatás

Az igényes diaporámák egyik legfontosabb sajátja – a képátúsztatások esztétikai céltudatossága mellett – az úgynevezett harmadik kép, amikor a képátúszás folyamata – hozzávetőlegesen annak félútján – az összetalálkozó képek gondolati vagy esztétikai formaértékű tartalmait különös, meglepő összhatásban egyesíti. A hatás külön-külön sem az egyik kép, sem a másik kép láttán nem elképzelhető.

A diaporáma a hangulatok, érzések, mondanivalók kifejezésének különleges formája, hang (általában zene) és a képek egymásra hatásával, a dramaturgia követelményeivel. A műfaj igazi, talán egyik legfontosabb sajátossága a képátúsztatások közben létrejövő harmadik kép, valamint a zene ütemének, a vetített kép ütemével való harmonizálása.

A hetvenes évektől különféle diaporáma-stílusok alakultak ki, főként Európában. Míg a franciák előszeretettel szövegeltek audiovizuális mondandójuk célba juttatásának garanciájaként, a magyarok főként látvány és hang (zene) attraktív összefüggéseire helyezték a hangsúlyt. A világ számos jelentős díjjal honorálta a diaporáma specifikumaira alapozó magyar törekvéseket. A diaporáma vizuális megjelenése önmagában is esztétikai sajátságokkal bír, de legalább ilyen fontos a hang és a kép egymásra hatása, az az élmény, mintha a kép a hangbeli történések hatására változna meg és fordítva.

A számítógépes technika megnövelte a műfaj lehetőségeit, a látványfolyamok pontosabban és könnyebben megtervezhetők. A többcsatornás programok komplexebb vizuális élmény létrehozására adnak lehetőséget. Ugyanakkor sok csapdát rejt az egyes programokban készen kapott öncélú effektek, valamint a túlzott képmozgatások használata. A számítástechnikai programok bővülésével új lehetőség lopódzott a diaporáma-készítés eszköztárába: a képek nagyításának, svenkelésének és maszkolásának lehetősége. A rögzített méretű diákhoz képest a digitális képek könnyű átalakítása eredményezi azt a gyakori hibát, hogy a különböző képnagyságú képek átúsztatásakor a képszélek belevágnak a következő képbe.

A szinopszis, a forgatókönyv készítésének szükségessége ma is megkerülhetetlen, éppúgy, mint az érzelmileg, dramaturgiailag helyes zeneválasztás, vagy az indítóképek, címek gondosabb megtervezésére. De ugyanúgy az egymást követő képeknek is kell lenni kapcsolódásának: vagy formai, vagy tartalmi, vagy hangulati összeköttetésnek.

Évről-évre egyre kevesebb pályamű érkezik a hazai és nemzetközi digiráma (diaporáma, digiporáma, Diaporamanumerique,Multimedia performance, Fotovideo, Slideshow) versenyekre. Egy-egy alkotás elkészítése igen sok időt vesz igénybe, egy igényesen elkészített anyag egy perce legalább egy óra munkát igényel.

Típushibák

Dramaturgia (szinopszis) hiánya

Hiányzó néhány másodperces indító feketekép

Megtervezetlen kezdőkép(ek), helyesírási hibák

A képek egymásutániságának esetlegessége

Indokolatlan effektek használata

Különböző képméretek széleinek egymásba vágása

Egymást követő (sorozat)képek indokolatlan használata

Túlzottan (indokolatlanul) gyors vágások, képmozgatások

Különböző zenék összedolgozatlansága

Záró képek tervezetlensége