Csillagfotózás

Az embereket mindig lenyűgözte a csillagos égbolt. Ráadásul, ha olyan helyen járunk, ahol a fényszennyezettség is elenyésző, akkor döbbenetes látványban van részünk. Látható a galaxisunk csillag milliárdjai, vagyis a Tejút, de természetesen más távoli csillagok és galaxisok fényei is láthatók.

Egy ilyen látvány megörökítése a fotózással foglalkozó emberek fantáziáját is megmozgatja. Gyönyörű képekkel találkozhatunk, amikor a csillagok csak pontszerűen jelennek meg, de nagyon sok olyan kép van, amikor ezek a csillagok lassú mozgása egy ívet húzva jelenik meg a fényképen.

De hogy készülnek ezek a képek? Ebben próbálok egy kis segítséget nyújtani.

Egy kis technika

A csillagok fényei szabad szemmel igen világosnak tűnik, de ezt a fényképezőgép már másként érzékeli. Ezt technikával úgy tudjuk segíteni, hogy nagy fényérzékenységű objektívet használunk, illetve a fényképezőgép is magas ISO érzékenységen dolgozik.

Itt természetesen mindenki a saját korlátaiba ütközik. Ismerni kell a fényképezőgép azon tulajdonságát, hogy mikor kapunk még elfogadható zajosságú képet. Hiszen van gép, ami ISO800-on még elfogadható zajt ad, de manapság már vannak gépek, amelyek akár ISO6400-on is szép tiszta képet produkálnak.

Az optikával már más a helyzet, hiszen azzal tudunk dolgozni, ami rendelkezésünkre áll. Teljesen nyitott rekeszre van szükségünk, hogy minél több csillag fénye jelenjen meg a képen.

Kicsi összefoglalva, ISO6400-as érzékenységgel fotózva, egy F1.4-es objektívet használva több csillag jelenik meg a képen, mint ISO800-on egy F4.0-es objektívet használva. De az elmondható, hogy csillagjárásos képnél nem feltétlen jó, ha minden egyes csillag látszik, mert túl sűrűn lesznek vonalak. Ilyenkor vagy a rekesz szűkítésével, vagy az ISO érzékenység visszavételével "eltüntethetjük" a halványabb csillagokat a képről.

A felszerelés és gép beállítások

Szükség van még a csillagfotózáshoz pár elengedhetetlen eszközre és a fényképezőgép gyári beállításának módosítására, ami a felhasználói kézikönyvben megtalálható.

- Stabil állvány és állványfej
- Vezetékes távkioldó, aminél rögzíthető az expo gomb
- Egy nagy fényerejű (LED-es) zseblámpa
- Iránytű (opcionális)
- A hosszú expozíciós zajcsökkentés kikapcsolása
- Nagy érzékenységű zajcsökkentés tiltása
- Sorozatfelvétel bekapcsolása

A hosszú expozíciós zajcsökkentést azért kell kikapcsolni, mert egyébként a gép akár az expozíciós idő hosszáig dolgozza fel a képet, így nem tudunk folyamatosan exponálni, ha olyan képet szeretnénk készíteni, aminél a csillagok egy ívet húznak.

A nagy érzékenységű zajcsökkentést pedig azért kell kikapcsolni, hogy a halványabb csillagokat ne tekintse képzajnak a gép a kép feldolgozása során.

Előkészületek

Mostanra összeállt minden, ami technikailag szükséges egy jó kép készítéséhez. Már csak a helyszínt kell megtalálni, ahol a képet szeretnénk elkészíteni. Hiszen egy jó képhez nem elég, hogy csillagokat fényképeztünk, hanem szükséges egy olyan környezet, amiben ez mutatóssá válik.

A helyszínt nappal válasszuk ki, mert ekkor meghatározhatjuk, hogy honnan szeretnénk a képet készíteni, milyen legyen a kompozíció. Így éjszaka, már ezzel nem nagyon kell foglalkozni. Arról meg nem szabad elfeledkezni, hogy olyan helyet keressünk, ahol a fényszennyezés elenyésző. Tehát éjjel itt tök sötét van, ami ismét nehezíti a komponálást. Többek között ezért is van szükség a zseblámpára.

Természetesen helyszínre lehet menni még világosban, de ekkor hosszú órákon keresztül kell várakozni a megfelelő fényviszonyokra. Ezt mindenki a habitusa szerint eldönti, milyen megoldást választ.

Egy dolgot még tudnunk kell a helyszínen. Az égtájakat. Ezt praktikusan egy iránytűvel tudjuk a legjobban meghatározni, de ha ez nincs kéznél, de van egy analóg (mutatós) karóránk, akkor az segítségünkre lehet.

Az órát úgy fordítjuk, hogy a Nap irányába mutasson a kismutató. Ekkor a kismutató és a 12-es (nyári időszámításnál az 1-es) szám által bezárt szög szögfelezője meghatározza a déli irányt.

A fotózás során még egy irány meghatározására lehet szükségünk. A Sarkcsillagot kell megkeresni az égen, ami az északi irányban található. Ebben segítségünkre van a Nagy Göncöl csillagkép, aminek a hátsó két csillagának meghosszabbított vonalán található a Sarkcsillag.

Csillag Eszak Del  Csillag Sarkcsillag

Az égbolton a Sarkcsillag a középpont, körülötte "forognak" a csillagok. Csillagjárás fotózásnál ezt érdemes figyelembe venni, mert egy rosszul megválasztott helyre helyezve a Sarkcsillagot a kép de-komponálttá válhat.

A fotózásnál javasolt a nagy látószögű objektív használata. Egyrészt azért, mert ezzel lehet szépen befogni az égboltot és a témát, másrészről, meg a nagy látószögű objektívnél, ha megfelelő távolságra vagyunk a statikus témától, akkor közel végtelenre lesz állítva a fókusz, így a már a statikus téma és a csillagok is élesen jelennek meg a képen.

Csillagok fotózása

Ha csak csillagokat szeretnénk fotózni, akkor egyszerű matematikai számítást kell végezni, hogy meghatározzuk a szükséges záridőt. Az un. 600-as szabály alapján lehet ezt számolni (egyes források inkább 500-at javasolnak). 600 / optika fókusztávolság = záridő. Vagyis egy 20 mm-es optikával (600 / 20 = 30) fél perces záridővel kell számolni, hogy még ne húzzon vonalat a csillag. Valójában már ekkor is húz vonalat 1:1-es méretben, az CCD felbontásától függően 5-6 pixel, de ez az átméretezés során, vagy ha nyomtatásra kerül sor ez pontszerűnek látszik. Fontos, hogy a 600-as szabály az 35mm-re (FullFrame) van kitalálva. Így ha olyan géppel dolgozunk, aminek kisebb az érzékelője akkor az "optika fókusztávolság" értéket meg kell szorozni a géptípusra jellemző értékkel (Canon gépek esetén 1.6-tal). Így a példánál maradva az APS-C gépen az elvárt záridő 600 / (20×1.6) = 18.71 másodperc lesz.

Jupiter és gémeskút - 2011.09.28., Hortobágy  (1)

A leglátványosabb kép a csillagfotózásnál, ha a Tejút jelenik meg a képen. Ez Magyarország területén is lehetséges, de igazán látványos képekért jóval délebbre kell utazni. Mert az égbolt azon része, ahol a legsűrűbben találhatók a csillagok az a Sagittarius (Nyilas) csillagkép, ami Magyarország területén csak a horizont magasságában látható a déli irányban, de légkör fényelnyelése tompítja a látványt. Hogy ez mennyire fényes tud lenni, azt Alex Cherney képe mutatja meg, ami 2010 augusztus 23-án a nap képe volt a NASA oldalán. Itt a Tejút fénye olyan erős, hogy a sziklák árnyéka látható.

Alex Cherney: A Milky Way Shadow at Loch Ard Gorge

Csillagjárás fotózása

Nem sokban különbözik a csillagok fotózásától. De itt nincs megkötve a kezünk a záridő tekintetében. Hiszen azt szeretnénk, hogy a csillagok ívet húzzanak a képen. Mégis a javaslat az, hogy ne egy hosszú záridős képet készítsünk, hanem sok rövidet. A sok rövid záridő előnye, hogy a képen a statikus témák megvilágítása jobban kontrollálható, illetve a rövidebb záridő miatt kevesebb képzaj lesz a képen. Ráadásul ez a képzaj a feldolgozás során még csökkenni is fog.

Itt van szerepe a vezetékes távkioldónak. Mert ezek expozíciós gombja rögzíthető, így ha sorozatfelvételre van állítva a gép, akkor gyakorlatilag magára lehet hagyni a gépet, mert végzi a dolgát.

A javaslat az, hogy 30 másodperces záridőre legyen beállítva a gép. Ha van a gépen élőkép funkció, akkor azt az exponálás előtt érdemes bekapcsolni, mert ekkor a gép felcsapja a tükröt (legalábbis a Canon gépek így működnek) és a folyamatos expozíció során már csak a zárszerkezetet vezérli a gép. Ezzel elkerülhető, hogy esetleg a folyamatos tükörfelcsapás miatt egy kevésbé stabil állványon beremegjen a gép.

Mielőtt elkezdenénk, a képek készítését be kell gyakorolni a környezet megvilágítását. Indítsunk el egy 30 másodperces exponálást és a zseblámpával pásztázva világítsuk meg a környezetet, ügyelve arra, hogy egy helyre ne világítsunk túl sokáig. Az így elkészült képen ellenőrizzük, hogy sikerült-e kivilágítani a környezetet. Ha nem, akkor ismételjük meg a gyakorlatot. Ha már úgy érezzük, hogy sikerült a megvilágítás, akkor kezdődhet az exponálás. Az első képnél a már begyakorolt pásztázással világítsuk meg a környezetet. Utána hagyjuk a gépet hadd dolgozzon.

Ahhoz, hogy a későbbi feldolgozás után megfelelő hosszúságú ívek legyenek, a végső képen legalább 40 percig kell exponálni, de inkább javasolt az 1 órás, vagy annál hosszabb idő. Ez egy óra esetén, fél perces expozíciókkal számolva 120 képet jelent.

Csillagívek és meteorok - 2008.8.11., Csesznek

Amikor úgy döntöttünk, hogy befejezzük a fotózást, az utolsó expozíciónál a biztonság kedvéért ismételjük meg a lámpával a pásztázást a korábban begyakorolt mozdulatokkal. Így lesz két képünk, amelyek közül lehet válogatni.

Az így elkészült képekkel már nincs sok dolgunk. Szükségünk van egy programra, ami egy képpé rakja össze a képeinket. Erre több megoldás van, de van egy ingyenes program, ami gyorsan és egyszerűen rakja össze a képeket. Ez a StarStax program, ami itt elérhető: http://www.markus-enzweiler.de

Holland ház őszi színekkel - Dég, 2010.10.21.   Egy nyári éjszaka csillagívei - Sikonda, 2012.07.25.

Ez a program alapbeállításaival semmi mást nem tesz, mint a kiválasztott képeket egymásra rakja és a világosabb pontokat kiemeli, ezáltal létrejön a klasszikus íveket húzó csillagok képe.

Videó készítése a csillagjárásról

A csillagok lassan mozognak. Ezekről elkészültek a képeink, amivel látványos csillagjárás képeket készítettünk. De lehetőségünk van arra, hogy megfelelő videó szerkesztő programmal ezeket a képeket mozgó képpé rakjuk össze. Ilyen esetben úgy kell tekinteni a képekre, mint egy filmkocka egy-egy darabja. Ezek egymás után megjelenítve mozgó képet kapunk. Ahhoz hogy folyamatos mozgásnak tűnjön a képek egymás után megjelenítése, ahhoz 15-25 képet kell másodpercenként megjeleníteni.
A korábbi példánál maradva, amikor fél perces expozíciókkal készítettük el egy órán keresztül a 120 képet, abból egy 5-8 másodperces film készíthető.

Mivel egy-egy ilyen jelenet még pár órás exponálás után is viszonylag rövid filmeket eredményez, így ezeket a kis filmeket érdemes egy hosszabb, több különböző fotózás során készített képekből összeállítani.

Itt lehet azzal játszadozni, hogy a csillagok csak pontszerűen mozognak, vagy már eleve csíkot húznak. Ilyen próbálkozásom volt Botpusztán készült képeimből.

Magyarországon Ladányi Tamás készített egy nagyon szép összeállítást, aminek bemutatója lentebb látható.

(1) Köszönjük Ladányi Tamásnak (www.astrophoto.hu), hogy az alkotásait felhasználhattuk a cikk illusztrálására