Hogyan (ne) adjam le a fotóimat?

Aki fotózással foglalkozik, nagyon rövid időn belül szembesül azzal, hogy különböző helyekre, különböző módon kell(ene) leadni fotóit. Nem lehet abszolút érvényű tanácsokat adni, de igen sok gyakorlati tapasztalat segíthet az ebben még járatlan fotósoknak.

Az első és legfontosabb, és szinte minden esetben betartandó követelmény: úgy adjuk át fényképeinket, ahogy kérik. Ennek alapfeltétele, hogy el kell olvasni az erre vonatkozó leírásokat, és sorról sorra betartani azokat (a néha értelmetlen kritériumok kivételével). Ne várjuk el a tőlünk fotókat kapó személyektől, hogy ők majd átalakítják az ő kívánalmainknak a mi fényképeinket. Esetenként 10-20 embertől, máskor akár 1000 fotóstól anyagot kapó embereknek okozunk ezzel sok-sok bosszúságot, több ezer kép esetében napokig tartó munkát, míg nekünk saját anyagunk megigazítása a kért formára, csak néhány percet venne igénybe.

A fájlnevek

Ha nem jelöli meg a pályázat kiírója, a tőlünk kiállítási vagy nyomdai , illetve más célra képeket kérő, akkor ha azt nem „tiltja” leírás, anyagaink elnevezése minimálisan tartalmazza a szerzőt és a mű címét!

A fájlnevekben ne használjunk hosszú ő és ű betűt, mert más számítógépes rendszerekben ez gondot okozhat, más nyelvterületen betűhiányosan vagy más karakterekkel jelennek meg a fájlneveink. Legjobb, ha egyáltalán nem használunk ékezetes betűket, és csak az angol ábécé betűivel oldjuk meg a fájlok elnevezését.

A szavak között lehetőleg ne hagyjunk szóközt (space), mert egyes rendszereket ez is megzavarhat, és tartózkodjunk a központozástól is. A szóköz helyettesítésének általános gyakorlata az alsó vonal : _

Az sem célszerű, ha csupa nagybetűvel (verzállal) írjuk a fájlneveket, sőt van olyan rendszer is, amelyek a csupa kisbetűs fájlneveket fogadják csak el. Ez vonatkozik a fájltípust jelölő (korábban csak három) betűkre is. Tehát pl.: ne .JPG, hanem .jpg legyen!

Ha több képet küldünk valahová, célszerű egy könyvtárba tenni azokat. De figyelni kell a könyvtár elnevezésére is. Ne a tőlünk anyagot kérő vagy rendezvénye legyen a könyvtárnév (hiszen ha mindenki így küldi, egymás felülírhatják az anyagok), hanem a mi nevünk vagy projektünk neve. Esetleg a mi nevünk és a rendezvény együtt, de mindig elől a mi nevünk.

Angol nyelvterületre küldve természetszerűleg angol ábécét használjunk és a keresztnév-vezetéknév sorrendet célszerű.

A fájlok mérete

Mindig a kiírás, leírás, szabályzat szerint méretezzük be képeinket. Alapvető, hogy a kép méreteit vagy pixelben adják meg, vagy hosszmértékegység és felbontás kettősében, pl.: centiméterben és dpi-ben (dot per inch = egy hüvelykben lévő pontok száma). (Néha egy-egy pályázat kiíró, nem lévén teljesen tisztában a kép méreteinek mértékegységeivel, értelmetlen követelményeket fogalmaz meg, pl. pixelszámot és dpi-t ad meg, amit ugyan be lehet állítani, de nincs értelme.)

Azaz, ha az van a kiírásban, hogy a hosszabbik oldal 1200 pixel, akkor egyértelmű, hogy 1200 pixeles képet várnak tőlünk. (A legtöbb képmutogató, képkatalogizáló program – FastStone, ACDSee stb – a fotóink kis ikonképe alatt ki is írja a képek méretét pixelben, így rögtön láthatjuk azt. Már összetettebb a kérdés, ha pl. az kérik tőlünk, hogy a képünk 10 cm-es legyen, 300 dpi felbontással. Ha ezt beállítjuk, akkor 1181 pixeles képet fogunk kapni. (2,54 cm = 1 inch. 10 cm = 3,937 inch. 3,937 [inch] × 300 [dpi] = 1181 [pixel].)

A kép méretezésének részletesebb leírását már korábban elkészítettük honlapunkra: http://www.biatorbagyifotoklub.hu/kepmeretezese.html

Most csak egy-két gyakorlati tanács arra az esetre, ha nincs megfogalmazva, milyen méretű képeket várnak tőlünk.

Mindig a végső felhasználás méretében célszerű leadni a képeket, mert csak ebben az esetben tudjuk az élességet az adott méretnek megfelelően beállítani. Ha túl nagyot adunk egy pl. vetítéshez, akkor a pixelek összevonása miatt lesz életlen a képünk. ha túl kicsit pl. egy nyomtatáshoz, akkor emiatt lesz életlen vagy esik szét pixelekre a kép.

Internetre: 800 pixelnél nagyobbat csak abban az esetben adjunk, ha a kép belenagyítási lehetőségét is szeretnék megvalósítani. A képernyőfelbontások az általános felhasználók körében ritkán nagyobbak 1024 pixelnél. Ebből még lejön a különböző oldalak kezelőfelülete, és így egy 800 pixeles kép gyakorlatilag kitölti az adott honlap hasznos felületét. Ha a kép mellé még szöveget is akarnak rakni, akkor 4-500 pixeles képnél nagyobbat nem fognak az oldalba elhelyezni. (És nem is érdemes, mert így legalább ezzel megnehezítjük a képtolvajoknak, hogy fotóinkat más célra [pl. nyomtatásban] felhasználják.)

Projektoros vetítésre: hasonló a helyzet. A hordozható projektorok felbontása: SVGA (800 × 600 pixel), WVGA (854 × 480), XGA (1024 × 768), a HD házimozi-projektoroké WXGA vagy 720p (1280 × 720), illetve Full HD vagy 1080p (1920 × 1080 pixel). Csak digitális mozivetítéshez vagy speciális célokra vannak ennél nagyobb felbontású vetítők is. Pl.: a professzionális „4K” projektorok felbontása 4096 x 2160 pixel. Az általános az 1024 pixeles XGA. Ennél nagyobbat képek vetítéshez csak akkor érdemes adnunk, ha tudjuk, hogy a vetítő HD vagy Full HD, esetleg 4K.

Képek lézeres levilágításához tudnunk kell mekkora lesz a végső kép nagyítása, és jó ha tudjuk, hogy mekkora felbontással dolgozik a levilágító. Az egyik profi labor (dfl) pl.: 212 dpi-vel dolgozik. Ha egy 30 × 45 cm-es nagyítást szeretnénk fotónkból, akkor 45 cm-t átszámítva hüvelykre (17,717 inch) és megszorozva 212-vel, 3756 pixelt kapunk. Ennél kisebbet egy 45 cm hosszméretű kép lenagyításához nem ajánlatos leadni, de nagyobbat se érdemes.

Hasonló a helyzet nyomdai célokra is. Ott általánosan a kép végső felhasználási méretét adják meg cm-ben és 300 dpi felbontást. (Lásd a fenti példában!)

Képarányok

Képeink megvágásánál törekedjünk a szabványos oldalméretek betartására. Ez leggyakrabban a 3:2 vagy 4:3-as oldalarány. Az slr gépek többsége 3:2 oldalarányú képeket készít, más gyártók a 4:3 mellett tették le voksot. A kiállításrendezők, pályázatkiírók általában szintén ezeket az arányokat hirdetik meg, 20 ×30, 30 × 40, vagy 30×45 cm-es képeket helyeznek a falra. Törekedjünk a kiíró szerinti oldalméretekre, ezzel segítve munkájukat, mert a keretezés, paszpartuzás, a képek kasírozása így a lekönnyebben megvalósítható. A standard méretektől való eltérés többszörös munkát jelent a kiállításrendezőknek. És ezért előfordulhat, hogy képeink kisebb-nagyobb része a paszpartu alá kerül, vagy egy külön oda nem illő kartonon lötyög.

Ha nem tudjuk ezeket az arányokat tartani, törekedjünk a további szabvány oldalarányokra: 1:1, 1:1.5, 1:2, 1:3, 5:4 stb.

Azzal is számolni kell, hogy a keretezésnél képeink szélét kis mértékben eltakarhatják, tehát úgy vágjuk meg képeinket, hogy erre is legyen hely.

A fájlok színmódja, színprofilja

Minden professzionális fotóstól, képkészítőtől azt lehet hallani, hogy már fényképezőgépünk színprofilját AdobeRGB-re állítsuk, mert annak gazdagabb a színterülete, több színt különböztet meg. Az internetre, és sok más felhasználásra, de még a lézeres képlevilágításra is a mai napig is sRGB színmódban kell leadnunk képeinket. Célszerű ha valaki AdobeRGB-ben fényképez, úgy dolgozza fel a képeit, de ha a végén sRGB színmódban készülnek a képei, meglepetés fogja érni, ha nem kovertálja át. Sokkal fakóbb képet fog kapni, mint azt esetleg a monitorán a képfeldolgozó programban látta. (Egyszerű az ellenőrzés, a képmutagató programok általában sRGB-ben mutatják a képet akkor is, ha az más módban van.) Tehát például PS-ben a Konvertálás profillal paranccsal célszerű a kimeneti színmódra konvertálni.

Ha viszont az új digitális profi nyomtatóstúdióba visszük a képet, nyugodtan hagyhatjuk fotónkat valamelyik gazdagabb színterületű (pl.: AdobeRGB) módban, mert ezek a nyomtatók ki is tudják azt nyomtatni. Tehát itt is tudnunk kell, hol lesz a kép végső formában felhasználva, és aszerint kell a színmódot beállítanunk.

Egy praktikus megoldás

Fényképezzünk RAW formátumban. A RAW-konverteres feldolgozás után mentsük el a képünket az adott teljes felbontásban, Adobe RGB színmódban, veszteségmentes tömörítésű fájlformátumban (pl.: tiff). És amikor képet kérnek tőlünk, ebből induljunk ki. Kovertáljuk a kép színmódját a felhasználás szerinti színmódra. Majd állítsuk be a kép nagyságát a kért méretre, s ekkor végezzük el az utóélesítést. S ezt a képet lementhetjük (de csak egyszer) jpg fájlformátumban, majd ezt küldjük el.