Hogyan fotózzunk virágot?

A múltkor munka után felsétáltam a lakhelyem melletti dombokra, hogy legalább egy-két kökörcsin képem legyen. Nagyon elszomorított, amit láttam és mivel sok hasonló virágfotót láttam már, gondoltam, hogy írok róla, hogy minél kevesebben kövessük el ezt a hibát.

Képzeljünk el egy fotót. Tetszik a kompozíció, maga a növény, mesterien van kiexponálva a fehér szirom, gyönyörűek a fények, szép homogén a háttér, egy valami mégis zavar: a környezet, vagy inkább annak hiánya!

Vegyünk például egy hóvirágot, amely egy olyan növény, ami az aljnövényzetben él, a tél első virágainak egyikeként a fagyos földdel dacolva az avaron áttörve bólint rá a világra. Itt a lényeg számomra az avaron áttörve szavakon van. Ha kitisztítjuk egy virág környezetét (ahogy ezt rengetegen teszik), akkor nincs meg a fentebb említett érzésem, helyette inkább arra gondolok, hogy ez nem a természetben, hanem otthon egy virágoskertben lett fotózva. Ez persze nem von le a fotó értékéből, de más az üzenete! Persze nekünk, természetfotósoknak (szerencsére) nem kell nagyon bíbelődnünk a mondanivalóval. Elég, hogy szeretnénk megmutatni a természet szépségét, az érintetlen tájak vadságát, a környezetünk törékenységét. És itt egy kis törékeny virág, ami áttör mindenen. Szerintem nagyon lényeges, hogy ezt mutassuk meg!

Persze tudom, hogy a sok zavaró vacaktól meg kell szabadulnunk, hogy a képünk letisztult legyen, de itt jön a baj. Belóg, becsillan az avar, de ha egy levélkét megmozdítunk, vagy elveszünk, az feltép tíz másikat, ami szintén rossz helyen fogja csúfítani a képünket. Csak akkor tudunk tiszta képet csinálni, ha minden levelet, füvet eltávolítunk a növény körül.

Ha valami csillog és zavar, akkor használjunk polárszűrőt, ezzel a nem kívánt csillogások eltüntethetők, ráadásul a kép színvilága is szebb lesz. De lehet, hogy valami nem csillog, csak egyszerűen túl világos. Erre is van megoldás. Vagy a hátizsákunkkal árnyékolunk, ha esetleg van árnyékoló ernyőnk, akkor azt használjuk. Sok kreatív megoldás létezik a világos felület eltüntetésére.

Természetesen előfordulhat olyan helyzet, amikor minden zavaró vacak belóg a képbe, de nincs lehetőség arra, hogy kihajtsam a képből, vagy elvegyem a száraz ágat, mert egyszerűen olyan sok virág van a területen, hogy ezt csak azok eltaposásával lehet megtenni. Itt meg kell hozni a döntést, hogy szeretnék-e magamnak ilyen képet készíteni, vagy inkább nem csinálok képet, esetleg keresek olyan egyedülálló virágot, amelyhez hozzá lehet férni. De kerülöm a környezet tönkretételét csak azért, hogy legyen egy ütős képem.

Van viszont ennél a "fotós szemmel" dolognál egy sokkal lényegesebb is! Egy növény nem véletlenül nő oda, ahová, hanem azért, mert szeret ott élni. Nemcsak azért nő ki az avarból, vagy nemcsak azért nő abban a fűben, mert hol nőhetne máshol, hanem azért is mert így jó neki, így védi a törékeny testét. Ha eltakarítjuk a környezetét nem lesz, aki megvédje a széltől, a hidegtől és könnyen elpusztulhat. Vannak növénytársulások, amik kedvelik egymás közelségét. Például az egyik távol tart egy bizonyos rovart. Ha ezt a látszólagosan gazt kihúzgáljuk, akkor azt a szép kis virágot elpusztítja majd a rovar. Sőt mivel nem biztos, hogy tökéletesen ismerjük a fotózandó virágot, így nem tudhatjuk, hogy annak nincs-e olyan tőhajtása amit, ha fűnek nézünk és levágunk, akkor szintén elpusztíthatjuk a szép virágot.

Ha mégis szükséges a virág környezetét kitisztítani, azt ne visszaállíthatatlan módon tegyük meg. A zavaró lágyszárú növényeket óvatosan ki lehet hajtani a képből, amit egy leszúrt faággal lehet rögzíteni a fotózás idejére. Ezzel nem teszünk kárt a környezetében. Az objektív elé helyezett falevelekkel, tereptárgyakkal lehet elmosódottá tenni a zavaró aljnövényzetet. Ha pedig el kell venni egy-két nagyon zavaró falevelet, akkor vegyük el. De ha már ebbe fektettünk energiát, akkor a fotózás befejezésével állítsuk vissza az eredetihez hasonló állapotot. Rakjuk vissza a faleveleket, a kihajtott növényeket szabadítsuk fel, hogy ismét talpra tudjanak állni.

Lakhelyemnél a kökörcsinek körül négyzetméterben mérhetően van "lekaszálva" a fű. Gondoljátok végig, hogy ott áll a domboldalon a virág, nincs semmi, ami megvédené a puha, törékeny szárát a napok óta tomboló széltől... Évek óta járok erre a helyre fotózni és egyre kevesebb a virág. Biztos nem csupán miattunk, fotósok miatt fogy, de sokan vagyunk, és ha csak egy pusztul el a tudatlanságunk, önzésünk miatt, néhány év múlva nem lesz miben gyönyörködnünk.

Ahogy Nagy Gy. György szokta mondani, a természet rendje többet ér bármilyen jó képnél. Valamint arra tanít, hogy addig a szintig szabad belenyúlni a természetbe a képeink érdekében, ameddig az nem, vagy csak csak épp alig észrevehető. Szeretném, ha a mi klubunk tagjai azok lennének, akik ezt az elvet messzemenőkig szem előtt tartják és másokkal is betartatják.