Eseményfotózás - Tóth Vera és Éles Gábor Trió - szubjektív beszámoló

kristof istvan faluhaz februar tothvera5Erre az alkalomra Ferivel ketten jelentkeztünk. Tóth Vera és az Éles Gábor Trió volt a feladat.
Mikor megérkeztem Feri már állványra állított géppel, mindenre elszántan várta a kezdést. Nyugodt volt, mint egy vérbeli profi. Persze, gondolom már mindent beállított, megtalálta az egyetlen pontot, ahonnan át lehetett látni a mikrofonállvány erdőn, fejében van a program. Voltam már a Faluházban, kétszer is, de akkor a gyereket hoztam karácsonyi műsorra, nem pedig a 60D-t éles bevetésre.

Most viszont a világ minden gondja nyomta a hátamat. Ugyanis az elkészült fotók valamelyike lehet, hogy bekerül majd egy naptárba, vagy könyvbe, vagy akárhova, vagyis ki kell hozni a helyzetből a legjobbat, nem csak a vinyónak fotózgatok. A bal oldalon, ahol Feri tábort vert már nem volt hely, de amúgy sem lett volna sok értelme ugyanonnan fotózni. Ekkor kezdtem el felderíteni a helyszínt – folyosók, lépcsők, oldalajtók, öltözőbejárat, karzat, ezek álltak rendelkezésre. Klassz, de fotózáshoz egyik sem túl szerencsés. Legalább ha középre be lehetne állni, de ott már egy részről beállt a Biatv kamerája, más részről meg a közönség foglalt helyet. Ez pech. Sebaj, áttelepedek a másik oldalra, kezdésnek jó lesz az is, aztán meglátjuk.

Az előadás előtt a fények kellemesen parázslottak, olyan előadás előtti félhomály volt a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Körbenéztem, volt fent lámpa bőven, biztos ráadják majd a kakaót a lámpákra kezdéskor, tehát nem lesz gond a fényerővel, max a színekkel ... ahány lámpa, annyi színszűrő előtte. Te jó ég, mi lesz ebből? Ok, semmi gond, legfontosabb most összerakni a technikát, beállítani amit lehet, aztán majd ha lesz fény akkor mehet a fotózás! Láttam Feri mekkora optikával várta a bevetést, valami hasonlót próbáltam meg magam is összerakni. A kezdés előtt még pár szót beszélgettünk Feri új gépéről, ekkor mondta, hogy azért nem vett 60D-t, mert az olyan játékgépnek tűnt. Khmmm. Sebaj, no panic, így is meg tudod csinálni ... még a játékgépeddel is ...

Kezdődik. Valaki felment a színpadra felkonferálni az első fellépőt. Láttam, hogy mozog a szája, de sokat nem hallottam belőle, ugyanis a lámpákat szugeráltam, vártam a fotonok áradatát. Ekkor elsötétült a nézőtér, a színpadi világítás pedig megmaradt változatlan, egy jazz koncerthez illő kellemes félhomálynak ... Nem, hogy több fényt kapott volna, pont ellenkezőleg, ami a nézőtér felől érte a színpadot, most már az sincs. Ok, no panic, meg tudod csinálni ...! Nézem a színpadot, még mozog a kolléga szája, de a színe! Uram Atyám! Aki csak fellépett a színpadra mindenki viaszbábuvá változott, olyan sárga volt, mintha méhviaszból gyúrták volna! Na ennek már a fele sem tréfa, élőképet bekapcsoltam és addig állítgattam a színeket, amíg elfogadható eredményt nem kaptam. 2750K-en álltam meg, az egész estét ezzel a beállítással fotóztam végig. A fénymérést spotra állítottam.

kristof istvan faluhaz februar tothvera1kristof istvan faluhaz februar tothvera2kristof istvan faluhaz februar tothvera7

Végre itt az első fellépő. A mozgó szájú kolléga sokáig méltatta, biztosan mindenki ismeri, de a színpadon ő is csak sárga volt. Elkészült az első pár fotó ... de már akkor látszott, hogy itt bajok lesznek. A művész előtt kb. 10 mikrofonállvány, egy kottatartó állvány (úgy 10 m szélesnek tűnt), meg egy állványra állított kis doboz tele potméterekkel, amiket folyamatosan csavargatott. Ekkor meggyőztem magam, hogy ma dokumentumfotókat kell készíteni, hitelesen, ha belóg valami, akkor belóg, ahogy a Szandelszky Bélától hallottuk. Mert az úgy hiteles, még ha zavaró akkor is! 15 fotó jobbról, újabb 15 a nézőtér mögül (akkor még nem telt be leghátul és lehetett mozogni a sorok között), egyik sem jó, mindig bezavart valami. Dokumentumfotó kész, akkor kezdjünk el alkotni, hátha van olyan szeglet, ahonnan csak maximum három állvány vágja ketté a művészt. És igen, a színpad szélénél várakozva volt egy-egy pillanat, amikor mindkét kéz kibukkant a potméteres doboz mögül, és végre lehetett tisztán fotózni. Innentől kezdve a többi előadóról is elkészült a kötelező nagytotál, majd a színpad széléről, sőt, magáról a színpadról lehetett egy-két értékelhető fotót készíteni.

Vera csak az este második részében bukkant fel ... a nézők számára. De nem úgy nekem! Épp az öltöző folyosón galoppoztam az állványra szerelt kamerával, mikor a folyosó végén felbukkant és jött velem szemben. Húha, most mi lesz, itt a művésznő ... és tök feketében. Nem igaz! Félhomály a színpadon, feketében a főszereplő ... ekkor meglódultak a fejemben a záridő-rekesz-ISO kombinációk, amit Vera hangja vágott félbe: "Helló!" - mondta. Na, ekkora bunkó is csak én lehetek, nem elég, hogy elálltam az útját és bámultam a fekete ruháját még a köszönéssel is lemaradtam. A helyzetet mentve persze bizonyosságot adtam hihetetlen problémamegoldó képességemről és eképp fogadtam a hellóját: "Helló, helló!" - Ugye, így már rendben is voltunk, mi művészek, csak így, egymás közt. :-)

kristof istvan faluhaz februar tothvera3kristof istvan faluhaz februar tothvera4kristof istvan faluhaz februar tothvera6kristof istvan faluhaz februar tothvera8

Az este innentől már békésebben folyt, az állványt elhagytam, kézből, full manuál beállításokkal fotóztam végig. Spot mérés, nesze neked! Egy idő után Ferit is így láttam.
A fellépők pedig? Mind fantasztikusak voltak! Óriási hangulat volt! Az első sor konkrétan tombolt a jobbnál jobb dalokra. A meghajlásra pedig már a lámpák is felízzottak és teljes erővel világítottak ... jobb később, mint soha, nemigaz? Tudtam én, hogy lehet ezekkel világítani is, de így nem lett volna kihívás a fotózás. Persze, hála a manuális beállításoknak a felcsavart reflektoroknál készült fotók mind kiégtek...

Bár ezen az estén mi Ferivel dolgoztunk, mégis nagy élmény volt! Vera, Gábor, remélem jöttök még a mi utcánkba! :-)

Gigor TVera1Gigor TVera2Gigor TVera3Gigor TVera4Gigor TVera5Gigor TVera6