Norvégiai útiélmények 1. rész

Hajnal a fedélzetenElőszó

Be kell vallanom, engem sohasem vonzott az észak, mindig is a forró, mediterrán tájakra vágytam. Egy korábban már Norvégiában járt fotóstársam élménybeszámolói azonban felkeltették a figyelmemet erre a világra. Elmondása szerint, azok a helyszínek ahol ő járt, a tájfotós számára felérnek egy mennyországban tett utazással. Erről az utazásról írok a következőkben, remélve, hogy mások is kedvet kapnak meglátogatni ezt a semmihez sem hasonlítható csodálatos tájat.

Előkészületek

Magát az utazást mesterem, Imre Tamás szervezte részben a tapasztalatai, részben pedig norvég kapcsolatai felhasználásával. A végső létszám 16 fő lett, így – költségkímélően - egy négy autóból álló konvojt szerveztünk. Egy ilyen autós megoldás, bár igen fárasztó ilyen távolságokra, jóval olcsóbb és élménydúsabb lehet bármilyen más szóba jöhető megoldásnál.
A túrát június közepére szerveztük három okból is; az időjárás ilyenkor a legalkalmasabb a csatangolásra, ilyenkor a leghosszabbak a nappalok (24 óra), és ekkor van a nyugati partok madarainak költési ideje. A teljes utazás első szakasza az oda út volt, ami két és fél napot vett igénybe.

Indulás

A napokig tartó izgatott készülődést, pakolást követően, egy szép júniusi hajnalon végre elindultunk. Aludni az izgalomtól úgy sem igen tudtam, így viszonylag hamar sikerült összeszednem magam. Gyorsan bepakoltam, helyesebben beszórtam a csomagokat az autómba, majd sietve indultam begyűjteni a velem utazó útitársakat. Ezt egy szűk óra alatt sikerült megoldanom úgy, hogy a csomagok már a végleges helyükre kerültek, így amikor fél öt után picivel megérkeztünk az M1-es autópálya „Agip észak” - ként ismert benzinkútjához, a többiekkel ellentétben, mi már útrakészek voltunk.

Indulásra készenMegértő mosollyal szemléltem a később érkezőket, akik kétségbeesetten próbálták betuszkolni csomagjaikat a csomagtartókba, míg mi békésen iszogattuk a kávénkat. Nem sokkal hat óra után a konvoj elindult. Útközben meg-megálltunk, néha hosszabb, néha rövidebb időre, de hát a konvojjal haladás már csak ilyen. Összességében 1100 km-nyi – Pozsony, Brno, Berlin irányban megtett - eseménytelen út után, kora este megérkeztünk a rostocki kompkikötőbe. 

Érkezés a rostocki kikötőbe Lenyűgözött az eddig nem látott méretű kompok látványa és örömmel fedeztem fel a mi Tom Sawyer nevű kompunkat az óriások között. Érdekes név ez egy kompnak, de aztán észrevettem a „Huckleberry Finn” nevűt is. A hajónk csak este 11 körül indult, ezért még maradt némi időnk a behajózásig, hogy megnézzük a környéket. Az egész napos vezetés okozta fáradtság miatt, a vacsora elfogyasztása után, hamar a kabinjainkba vonultunk aludni. Reggel ötkor szólt az ébresztő, gyorsan felkeltem, felöltöztem, kezemben a fényképezőgéppel körbefutottam a fedélzetet, hogy néhány képet készítsek. Szürke volt a hajnal, de a távolban már felsejlettek Svédország partjai. Az idő repült, hatkor már az autók mellett álltunk a komp gyomrában, várva a kikötést Trelleborgban.

A gyors és gördülékeny kikötés/kiszállás után nekiindultunk egy újabb 1000 km-es, észak felé vezető útnak. Nem volt túl kedvcsináló az előttünk álló újabb 1000 km-es utazás tudata, de a táj érdekessége és a várható élmények reménye erőt adott. A svéd autópályáról tudni kell, hogy egyrészt nem egybefüggő, másrészt pedig a maximális sebesség 110km/h-ra van korlátozva. Így hát nem túl gyorsan, de egyenletesen haladtunk, mígnem késő délután megérkeztünk fotóstúránk első állomására.

Kikötés Trelleborgban  Svéd autópályán

Rondane

Rondane szállásNemzeti Park területén levő szálláshelyünkre. A táj már útközben is lenyűgözött, de felérve a Rondane fennsíkra, a folyamatos ámulat állapotába kerültem. Most sem találok szavakat a táj szépségére. Némi otthonról hozott házi szilvórium gyógyszerként való bevétele után kipakoltam a legszükségesebbeket, ettem, majd kimentem fényképezni, mivel – bár este 10 óra elmúlt – már ezen a szélességi fokon is nappali világosság volt.

Éjszaka DombasbanÉjfél utánig kószáltam, amikor is győzött a fáradtság és kénytelen voltam lefeküdni. Reggel négykor már ismét talpon voltam, hogy kiautózzunk az egyik számomra legszebb, leglenyűgözőbb fennsíkra, amit valaha láttam. Sok fotó készült itt, még kökörcsint is sikerült lencsevégre kapni, bár ezek nem voltak olyan szépek, mint a mieink.

 Testvérek  A fennsík útjai  Rondane kék patakjai

Hajnali pókháló  Norvég kökörcsin

Kilenckor indultunk következő úti célunk, a Flatanger fjord felé, ami több mint 600 km-re volt onnan. Ekkorra már annyira erőt vett rajtam a fáradtság, hogy most először át kellett adjam a volánt útitársamnak. Szakaszos bóbiskolások közepette teltek az órák. Az út ismét lenyűgöző tájakon vezetett keresztül, váltakozva hol esett az eső, hol pedig sütött a nap. Az egyik völgyben sziesztázó pézsmatulkokat is láttunk.

Pézsmatulkok

Sajnos a fáradtságunk miatt leginkább csak a vezetésre tudtunk összpontosítani. Délután négy óra körül, felocsúdva az utazás kábulatából, egyszer csak megérkeztünk túránk második helyszínére a Flatanger fjordnál található Lauvsnes nevű településre.