A falu disznótora

falutor08Egy kis disznólkodásra hívnálak meg benneteket.
Szombaton szomorú napra ébredtünk.
Egy disznónak megint vége.
Az öldöklést nem akartam átérezni, ezért egy kicsit később mentem ki a vesztőhelyre.

Itt találkoztam Gáborral, akivel végigélveztük a kivégzés utáni igencsak kifinomult, jól begyakorolt végzetes eseménysort, ami végül is a tányéron megtestesült sültekben és egyéb finomságokban végződött. Meg borban, sörben, pálinkában meg még kitudja még miben.
Mi is ettünk a végzetes flekkenből. Evés után már egy kicsit másképp aposztrofáltam a szituációt. Megnyugodtunk kissé, így kissé remegő tagokkal (hideg volt) elkezdtük rögzíteni a mesteremberek kétségtelenül hozzáértő, de nem finnyás tevékenységét.
Volt itt minden: ütés, vágás, zúzás, nyúzás, kaparás, fűrészelés, lángszórózás, majd időnként kis szünetekkel pálinkázás, sörözés meg ki tudja mi még. Bizony én sem bírtam volna ki ezeket a magasztos műveleteket végigcsinálni nyakló ivászás nélkül. Így nem ittam egy kortyot sem, mert a fenti műveletekből egyet sem végeztem.
A gyerekek is tanultak egy-két jó fogást, remélem hasznukat veszik a pályaválasztásnál!
Talán egyedül ők nem fordultak el, amikor dőlt a vér és a bél (bocsánat,de erre van más szó?) Végül is, mikorra teljesen elgémberedtünk hazamentünk átöltözni és irány Alcsútdoboz.
Szeretettel ajánlom képeimet bármilyenek is legyenek, elvégre a részvétel a fontos.
István nem volt ott. Vele a piacon találkoztunk és beraktam a képét az asszonynak.