Látogatás Irán nagykövetségén

iran2015 0Békésen ettem az irodapark egyik éttermében a pizzámat, amikor megcsörrent a telefonom. A számot kiírta, de nem ismertem. 

Felvettem a telefont és elkerekedett a szemem a hallottak során.
"Jó napot kívánok, XY vagyok Irán budapesti nagykövetségéről..."

"Nem tudom, hogy jelezte-e már a Külügyminisztérium, hogy keresni fogjuk, ők adták meg a telefonszámát..."

Már mosolyogtam magamban, ismét egy téves hívás. Azért lássuk be, nem ilyen körökben mozgolódok. De folytatódott a megkezdett mondat. "...Imre Leventét keresem."

Na, ekkor zavarodtam össze igazán. De szépen tisztázódott, hogy egy korábbi FIAP pályázat kapcsán keresnek, mert egy díjátadót szerveznek a Irán nagykövetségén és én egy albumot kapok. Nagyjából összeállt a fejemben, hogy én azon a pályázaton nem nyertem díjat, de valószínűleg az album az maga a kiállítás katalógusa lehet. Mint kiderült Rácz Peti is részt vett ezen a pályázaton, így később hívtam, hogy őt is keresték-e. A válasz igenlő volt.

Ettől kezdve már izgalommal vártuk, hogy mi történik. 2015. május 15. 11:00 órára vártak bennünket.

A követség bejárata előtt találkoztam Laki Krisztinával (díjazott), Stipsits Ibolyával és Rácz Petivel, valamint Ibolya férje is eljött, aki bár nem fotós, de az elkészült képeket neki köszönhetjük.

Innentől nehéz erről írni. Mert belecsöppentünk egy környezetbe, ahol MI vagyunk a központban. Iráni teával kínáltak, gyönyörű környezetben fogadtak.

iran2015 7

Hamarosan megérkezett Mohammad Reza Morshedzadeh Nagykövet úr, akkor tolmács segítségével köszöntött bennünket, érdeklődött a magyarországi fotográfia életéről, közben vártunk a Külügyminisztérium munkatársára is, aki hamarosan csatlakozott hozzánk. Ezek után, ahogy írni szokták kötetlen beszélgetés után elkészültek a csoportképek. 

iran2015 1  iran2015 2iran2015 3  

Végül eljött a díjátadó, amikor mindenki megkapta a kis csomagját a Nagykövet úrtól.

iran2015 4  iran2015 5  iran2015 6

A díjátadó után megkínáltak bennünket süteményekkel, finom pisztáciával, üditővel. Összességében egy órát töltöttünk el a követségen, távozásunk előtt a Nagykövet úr ismét csatlakozott, hogy elbcsúcsúzzon tőlünk.

Nagyon tanulságos, hogy Irán, ahol egy évben, egyetlen FIAP pályázatot rendeznek ott milyen megtiszteltetésnek veszik, hogy pályáznak különböző országokból.

Összességében ez felejthetetlen élmény volt. Naponta kapok leveleket különböző FIAP pályázatokról, hogy induljak rajta, van amelyikről hetente többet is.

Irán elérte ezzel a gesztussal, hogy nem kell levelet küldeni, én fogom figyelni a kiírást, mert szeretnék indulni legközelebb is a megmérettetésen.