Hóvirágok és Téltemetők

Alcsut TT 01Horváth Imre telefonja szombaton fél nyolckor elkezdett csörögni. Annak ellenére, hogy Imre számított a hívásra még eléggé álmos hangon szólt bele a telefonba. Nem mondom, hogy én frissebb voltam a vonal túloldalán. "Na, mi legyen? Milyen az idő arra?" - kérdeztem. "Süt a nap, de azért sok felhő van, és baromira fúj a szél. Várjunk még, hátha..." - érkezett a válasz.

Hát így nem mentünk el szombaton az Alcsúti Arborétumba. De vajon mi köze a téltemetőnek a kézkrémhez, merre járt fotózni vasárnap Schafer András, mit csinál Bálint Robi a hóvirággal, ha nincs hó? Olvasd el a beszámolóban.

Még péntek este beszéltük Imrével telefonon, amikor feldobtam, jó idő esetén menjünk el az Alcsúti Arborétumba, fel kellene térképezni a helyzetet, és ha már ott vagyunk akkor persze fotózzunk is. De sajnos a szombati időjárás nagyon szeles volt, ami semmiképp nem alkalmas a makrózásra. Vasárnapra meg esős időt ígértek. Így feladtuk a nagy tervünket.

De vasárnap reggel fél nyolckor ismét csörgött Imre telefonja, megint egy álmos hang: "Szia Levus! Nem tudsz aludni?". Egy kicsivel több mint egy óra múlva, már Imre és Kata a kocsimban ült és gurultunk Alcsútra, a csomagtartó tele minden hasznos eszközzel. Fehér esernyő, befőttes gumi, kézkrém, piperetükör, injekciós fecskendő, elemlámpák és egy hatalmas hungarocell darab. Készen álltunk a fotózásra.

Apropó, tudtátok, hogy az Arborétum bejárata elköltözött? Tovább kell haladni az úton és az Arborétum végénél kell jobbra fordulni. Ott van egy jó nagy kiépített parkoló is. De csak reggel 10-kor nyitnak.

Ez persze nekünk nem akadály. A kerítés alacsony (néhol szinte nincs is), tehát bejutni gyerekjáték. Terülj-terülj asztalkám volt a park. Látogató sehol, hóvirág és téltemető annál több. Ennek megfelelően mint egy nívós étteremben szokás, távozáskor fizettünk.

Rutinos vendégként már ismertük az irányokat. A téltemetővel kezdtünk. Mindhárman elővettük a felszerelésünket és behasaltunk a frissen olvadt tavaszi sárba. Érdekes módon mindhármunknak megvolt a maga kis őrülete. Kata a tőle megszokott nyugodtsággal készítette el a képeit, Imre előbb elkészítette a kötelező feladatot, utána nekilátott művészkedni. Kerekes István jó hatással volt rá, mert a képein látható megoldásokat gyakorolta és elég jó eredménnyel.

Jómagam fejembe vettem, hogy lágy képeket szeretnék készíteni. Ehhez vittem magammal mindenféle segédeszközt. Átlátszó műanyag, kézkrém, papírzsebkendő. Nem kicsit néztem ki hülyének, hogy megvettem egy objektívet, aminek kiváló a rajzolata, most pedig azon görcsölök, hogy ezt lerontsam.

 Alcsut TT 03      Alcsut TT 02

Tüzesen sütött ránk a tavaszi nap sugára, az ég tetejéről a fotós témára. Fölösleges dolog volt sütnie oly nagyon, mert ekkor elővettük az árnyékoló ernyőt és a piperetükröt.

Ekkor jelent meg mellettünk Schafer András a feleségével, egy kis időre csatlakoztak hozzánk fotózni, majd továbbmentek a hóvirágok felé. Először jártak az Arborétumban, de András elsőre beleszeretett a helybe.

alcsut hi1   alcsut hi2    alcsut hk

Néhány órás téltemetőzés után mi is átvonultunk a hóvirágokhoz. Ekkora már megélénkült az élet a parkban. Andrásékkal még összefutottunk egyszer, akkor ők már indulófélben voltak.


Alcsut HV 01De nem maradtunk egyedül. Az árokparton magányosan ücsörgött Bálint Robi. Nosza csatlakoztunk hozzá. Azonnal megnéztük az addigi termését, majd beindult a nagyüzem. Ha 4 fotós összejön, akkor már van egy mozgó stúdió. Van aki a hátteret tartja, van a ki a műhavat, kell egy kéz a világításhoz, a fotós instruál és természetesen egy valaki készíti a werk képeket.

Hát így telt el a vasárnap délelőtt az Alcsúti Arborétumban. Spontán módon szerveződött egy kirándulás, ahol 5 ember vett részt, pedig meg sem lett beszélve. Néha egy szervezett túrán nem vagyunk ennyien.

És mint utóbb kiderült, még többen voltunk, csak nem tudtunk egymásról. Lipcsei Lajos képei