Tárgyfotózás Gyulánál

targyfotozas gyulanal bari



Nehéz hét volt, elfáradtam. Egész héten koránkelés, aztán a napi taposómalom, és mintha idegesebb is lett volna ez a hét a szokásosnál! A hét elején még havat lapátoltam, azóta meg vagy 25 fokot melegedett az idő. Alig vártam már, hogy jöjjön a hétvége, és lehessen kicsit lazítani.
El is jött, mint mindig, benne legalább lehet bízni. Ráadásul jobban nem is kezdődhetett volna, két év tervezgetés után végre összejött Gyulánál egy jó kis tárgyfotózós délelőtt.

Gyula megadta a címet, az új műterme címét. Semmi gond, GPS be, és mehetünk is! Természetesen reggeli program lévén minden ágyban töltött perc aranyat ért, így az utat is jól kiszámoltam, 10 perc biztos elég lesz. Persze, ezen a héten minden kicsit más, miért is sikerült volna pont ez. Idáig az emberiség azon részéhez tartoztam, akiket megadóan kiszolgáltak a GPS-ek, de ma reggel úgy döntött a technika, hogy Gyulához egy sorompókkal lezárt földúton lenne a legjobb eljutnom, át egy egyébként biztosan hangulatos fenyvesen. Nem jött össze neki. Az ezt követő öt percben szisztematikusan az összes tanácsának ellenálltam, így minden újabb kaland ötlete után letörve adta hírül hű társam, hogy újratervezi az útvonalat. Ezen a ponton eddigi harmonikus együttélésünk ért véget. 
Valahogy csak sikerült odaérni Gyulához. Nem is tudtam, hogy ilyen nagy ez a Biatorbágy…! Gyula háza körül fényképezőgépekkel és állványokkal állig felszerelkezett, de a célt szintén bizonytalan lábakkal kereső társaimmal találkoztam, majd együtt derítettük fel a műterembe vezető kaput.

Gyulánál már egy kisebb csapat fogadott minket. Mindenki lelkes és elszánt volt, végre én is sínen voltam. Gyula műterme egy igazi fotós szentély, minden négyzetcentiméter a fotózásról szólt. Vakuk, állványok, hátterek, kartonok, tárgyasztalok … és egy próbababa. A próbababa. Olyan valószínűtlenül lapult meg az egyik beugróban és annyira életszerű volt, hogy a GPS aznapi küldetését végül ő tette teljessé. Ahogy elsétáltam mellette és érzékeltem rideg jelenlétét ijedtemben majd eldobtam a kameratáskámat. Ő meg csak állt ott rendületlenül és nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy ahogy idáig oly sok fotóst, ezt is jól megugrasztotta. Ez a világ rendje. A nap folyamán persze még többször rám ijesztett, próbált fogást találni rajtam, de a foglalkozás végére már jól összeszokott párost alkottunk.

targyfotozas gyulanal hallgatok

Végül összeállt a csapat. Gyula középen, mi pedig kőrbe, székeken, mindenki előtt állványon egy-egy kamera. Beszélgettünk. Gyula lelkesen magyarázott, mi pedig csak hallgattunk. Gyulából özönlöttek a tippek, trükkök, jöttek a fotós sztorik és a példabeszédek. Megtudtuk, hogy egy íves plexi darabbal hogyan varázsolt addig soha nem látott fényeket palackok nyakára, de azt is, hogy mit akarnánk, ha épp tíz DSLR kamera fókuszában csücsülő plüssbárányok lennénk. És valóban, jó, hogy ez felmerült, mert idáig ha ezt a kérdést valaki nekem szegezte volna én csak felkészületlenül feszengtem volna.

targyfotozas gyulanal bari tukor elott2

Szóval azt szeretnénk, ha a fürtjeink aranylóan csillognának, mindenki szépnek látna minket és nem utolsó sorban szeretnénk leválni a háttérről. Nem belesüppedni, hanem leválni, már-már egyenesen kiugrani abból. De azt is tudjuk, hogy mit nem szeretnénk. Például azt, ha a fotós barátaink mással is foglalkoznának közben, egymást kérdésekkel bombáznák ahelyett, hogy csakis minket kényeztetnének és díszítenének fel mindenféle fényekkel. Főfénnyel, derítő és díszítő fényekkel. Ahogy azt illik!


targyfotozas gyulanal bari tukor elott


A beszélgetés után belendült a kis csapat és mindenki elkészíthette álmai plüssbárány fotóját. Szerencsére Gyulának egy északi ablaka és egy halom sminktükre van, így nem maradt a barinak egyetlen bevilágítatlan porcikája sem. Ez van, uraltuk a helyzetet.

targyfotozas gyulanal robi

Mikor már úgy gondoltuk, hogy a szakma a kisujjunkban van, Gyula elkobozta a kezes kis barátunkat és egy videokamerát tett a helyébe. Na ezt világítsátok be! Ha jellemeznem kellene ezeket a perceket, akkor legjobban a káosz lenne erre a legmegfelelőbb. Kis idő múltán már súroltak a fények, világosság gyúlt az éleken, kihoztuk a helyzetből amit csak lehetett.

targyfotozas gyulanal vakuk

Ezt követően érkeztünk a nap csúcspontjához, amikor is elsötétítettük a termet, és előkerültek a stúdióvakuk. Gyula szinte repkedett, mintha minden vakut egyszerre mozgatott volna. Megtudtuk mi az a szoftbox és miért jó az, ha az szinte ránehezedik a barira, miért jó a méhsejtrács és hogyan kell szűkíteni a fényt. Ez már egész más volt, mint az ablak melletti próbálkozások, itt minden pont olyan volt, amilyenre állítottuk. Kézről-kézre járt a vakurendszer távkioldója, néhány képet mindenki készíthetett saját kedve szerint.

Hamar elrepült az idő, sokat tanultunk, jól szórakoztunk! Bepillantást nyerhettünk a profik világába, amelyre nagyon ritkán van alkalmunk. Köszönjük Gyula!

targyfotozas gyulanal 50d

Hazafelé már minden rendben volt, a próbababa már nem ijesztgetett, a GPS is szabadnapot kapott. Jó buli volt!

A későbbiekben Gyula megismétli előadását, bemutatóját. Akit részletesebben érdekel a tárgyfotózás, remek összefoglalókat készített belőle Gyula, mely meg is vásárolható.