Téltemetés a Séd-pataknál

horvath imre aszof5Ha egy fotótúrára indulunk, főként ha az ország másik felébe, fel kell készülni. Megtervezni az útvonalat, megkeresni a helyszínt a térképeken, esetleg ezeket letölteni, kinyomtatni. Utánaolvasni, mit lehet az adott helyszínen fotózni. Esetleg kapcsolatot keresni, és telefonon leegyeztetni a helyszínt, időpontot.

Ugyanígy a fotós táskánkat is le kell ellenőrizni. Aksik fel vannak-e töltve, van-e üres memókártyánk, letöltöttük-e a gépből az előző fotózás képeit, kiegészítők (tükrök, csipeszek, derítők, szűrők, spricni) és az optikák benn vannak-e a táskánkban? Az se baj, ha gépet is leellenőrizzük!

Nos, március első vasárnapján Levussal mi nem így tettünk. Szombati erőtlen kísérlet után, vasárnap nekiindultunk a Séd-patak téltemetős virágszőnyegét fotózni.

Aszófő egy röpke kis kitérő után megvolt, de a település közelében lévő völgyet hiába kerestük egy ideig. Levus csodatelefonjával próbálta behatárolni a területet, márcsak egy két fokperc eltérés volt a dzsípíesz-koordinátákban, de még mindig nem volt meg. Egyirányú erdei utakat támadtunk meg, itt-ott koppant a kocsi alja, és currikkolhattunk kifelé. Az ott lakókat, meg a minket igazoltató rendőröket kérdeztük. Ködös tekintettel néztek ránk. Egy lovastól érdeklődtünk a Séd-patakról meg a téltemetőről, egyiket sem tudta. De igen felcsillant a szeme, amikor felvilágosítottuk, hogy a téltemető, az ilyenkor virágzó sok sárga kis növény egy közeli völgyben. Ajánlott egy utat, ami megint nem tett jót az autónak. Persze Levus csodatelefonjának nem volt helyenként mobilvétele. Így visszamentünk Aszófőre, és próbáltuk érzésből megtalálni a helyet. Ez eredményesebb volt. Az előző óra felesleges körei után aszfaltúton (ami nincs a guglimepszben) megtaláltuk a helyszínt, és mintegy 50 méteres gyaloglás után már fotózhattunk is.

Azaz csak Levus. Nekem kiderült, hogy otthon maradt a makróoptikám, a távirányítóm eleme lemerült. Levus a csodatelefonja kábelét, meg kis állítható zsebtükrét hagyta otthon és gépe még nyüszgött az előző fotózások képeivel. De őt ez nem hátráltatta nagyon. Nekem viszont át kellett gondolnom, hogyan is folytassam a fotózást. Végül is az alap, kissé lágyrajzú 18-200-as Tamron maradt a lehetőség.

A téltemető úgy izgalmas igazán, ha van hó vagy jég. Az úton azon beszélgettünk, mivel lehetne helyettesíteni. Pl.: perlit, vagy hungarocell darabok. A múltkori alcsúti fotózással ellentétben, most ezt sem hoztunk. Marad a hó és a jég. De ezt plusz 10 fok közelében elég valószerűtlen találni. Mégis volt. Egy árnyékos völgyrészletben a patakon 5-10 cm vastag, hó-jég kéreg volt. Olyan stabilan, hogy még vékony alkatommal rá is merészkedhettem. Ebből törtünk darabokat, cipeltük a helyszínre, és képeztünk belőle előteret, hátteret, meg kapartunk belőle "havat".

horvath imre aszof3horvath imre aszof4

Látod Levus, rajtunk kívül is van őrült! - köszöntöttem az ekkor megjelent embert. Kiderült, hogy ő nem az "őrült" kategóriába tartozik, csak az első két betű igaz rá, azaz a terület őre a nemzeti parktól. Szerencsére nem vette zokon, kedélyesen elbeszélgettünk vele. Megtudtuk, hogy aznap már ne menjünk kupiba. Mert hogy azt terveztük, a Séd-patak után a Kupi-erdő halvány sáfrányát próbáljuk megkeresni. De az őr(angyalunk) elmondta, hogy kb. két hét múlva lesz csak egyedszámlálás, tehát virág még nincs.

imre levente aszofo 1imre levente aszofo 2imre levente aszofo 3

Így hátralévő idő a hóvirágé és a téltemetőé maradt. A park látogatói sűrűn léptek át rajtunk, mert mi betartottuk a szabályt, hogy csak az ösvényről fotóztunk. Aztán később a természetvédelmi táblán kívül már kicsit bátrabban alkottunk. Levus a tükre helyett a szűrőtartó tokját használta, nekem felajánlotta a Canon 70-200-asát. Rábeszélt a közgyűrűre is, aminek eredményeképpen könnyebb volt zommal élességet állítani mint az élességállítóval.  Az ebédet is kihagyva fényképeztünk koradélutánig, majd a képekkel megrakodva indultunk haza. Ekkor már csak egyetlen kitérőt, felesleges kis kört csináltunk.

imre levente aszofo 4horvath imre aszof1horvath imre aszof2

Hazafelé még megállapítottuk, jól tettük, hogy nem Alcsútra mentünk aznap. Az arborétum mellett több kilométer hosszan két sorban parkoltak az autók még záráskor is. Mennyien lehettek napközben?

Otthon izgalommal töltöttük le a képeket. Persze megint csak ekkor látszott igazán egy-két belógó fűszál, falevél. De végül a vártnál jobb eredmény született. Erzsi úgy jellemezte a képeket: Mi lett volna, ha a felszerelésedet is elviszed? És valóban van benne igazság. Nem a képek minősítése okán. Hanem hogy a kényszerhelyzet, a szokatlan felszerelés, más gondolkodást, más megoldásokat kívánt. Így olyan képeket készíthettünk, amelyeket valószínűleg nem csináltunk volna meg, ha ott a cuccunk. Ez is egy tanulság...